Delhusa Gjon - Volt egyszer egy nyár

Volt egyszer egy nyár,
sosem felejtem el
itt kezdődött az én kis történetem,
egy állomáson.
A nap úgy ízzott az égen,
mint fegy forró tűzlabda
az emberek a hőségtől
az árnyékba menekültek
és ahogy ott áltam a sínek mellett,
úgy éreztem ma valami történni fog velem,
valaminek történni-e kell.

Vonattal érkeztél
az állomásra
félénken leszálltál
egy új világba
csak álltam és rám néztél
lekéstem mindent,
nekem új virág lettél
a sínek tövén.

Édes románc
soha nem múlt el többé
mi voltunka szerelem
mindörökké
Éveken át szólt száz szerenád
és csak énekelek tovább
egy életen át.

Egyszer kicsordul majd a szívem,
meglásd, meglásd
úgy megtöltött szerelemmel
nem játsz, ne játsz!
Küldj nekem egy angyalt,
hogy vigyázzon rám,
mert ha elmegyek,
sírsz majd, hol senki sem lát.

Édes románc
soha nem múlt el többé,
mi voltunka szerelem
mindörökké!
Éveken át szólt száz szerenád
és csak énekelek tovább
egy életen át.

Egyszer kicsordul majd a szívem,
meglásd, meglásd
úgy megtöltött szerelemmel
nem játsz, ne játsz!
Küldj nekem egy angyalt,
hogy vigyázzon rám,
mert ha elmegyek,
sírsz majd..

Küldj nekem egy angyalt,
hogy vigyázzon rám,
mert ha elmegyek,
sírsz majd, hol senki se lát!
hol senki se lát, hol senki se lát.