Egyetlen hívó szó elég
És rózsaszínű derengés remeg
Lüktetnek tompa lágy zenék
Nyirkos langymeleg pattant új rügyet
A kényelemből elég lesz hamar
Egyszerre fájni kezd a lét
A kitelt idő még több fényt akar
Így feszíti szét bársony keretét


Egyetlen hívó szó elég
Egyetlen elomló alak
A hevült ösztön máris lánggal ég
Egy vétlen mozdulat és a gyöngysor elszakad
Ziháló párnák közt a nász
Tengernyi kéjben fuldokol
Fokozza önmagát a láz
Egy hullámfodor mindent elsodor

Csöndekkel barázdált beszéd
A boton kopott markolat
Egyetlen hívó szó elég
És mindent felad a búcsúzó tudat
Az elme emléket hadar
Egyszerre fájni kezd a lét
A kitelt idő mégtöbb fényt akar
Így feszíti szét korhadt keretét