Gyulladt testedre az éj leszáll
Eső szakad szakadatlanul
A fehér csempék közt a tér sivár
Felhőhad az égen felvonul

Az orvos jól beszél, a rímtelen közöny
Megdermeszt, bár nem is hallhatod
Görcsösen hiszem, hogy jön rád még öröm
Ahogy beadja a komor oldatot

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már

Sápadt arcodon a láz dereng
Koldus lelkeden átfúj a szél
Az ágyad és a szíved meghasadva reng
Köd mögött a hold, mint aki fél

Az álom partján aztán hozzád lép egy árny
Díszruháját karddal vágja szét
Úgy borul föléd, mint angyal hordta szárny
Szent Márton rád teríti fényes köpenyét

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már

Ébredj fel
Élned kell
Ébredj fel
Élned kell

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már