A híd, a szerelem sétál, sírni megáll, a szemeimre felhő száll
Fekete sátra a napra borul, hívtalak s a válasz elnémul
S hiába éget éjeket a tűz, sugarában nincs remény
Ez a híd, az éj, meg én

A híd, kötelein csordul a fényes éj, didereg a holdpillér
Van amikor érzem merre tart, amikor egy dallam hozzám ér
Törékeny hárfa húrjaira lépve követem a szép zenét
Visz a híd, a híd, feléd

De látlak már, fénylő esőkön átvezetsz
Látlak már, hajad színe az est
Látlak már, minden alkonyban rámnevetsz
Én látlak már, óóó

A híd, föl akarom adni, mert fáj, hogy kövein a sóhaj porrá tört
El akarom hagyni, mert nem talál, a peremén a korlát nőtt, csak nőtt
Valamilyen messzi sirályzene vijjog, üzenete hófehér
Mint a hold, a híd, s az éj