Ismerem őt, aki ment, mert parancsban állt, a hómezők széleit keresve tűrt
És tűzben is gázolt és senki sem látta ha sírt, vagy csak félt
Neve is volt, sose lett név, a másik múlt mesélt

Más kapta közben az érmet, a glóriát, nevére hajlik a térd és a fej
Ő a jó hajóra szállt, és választott hozzá jó időt - én nem ismerem őt

Ismerem őt, aki ringató zenékben szólt, rímekbe békítve rosszat és jót
Részeg útszéli kocsmáknak víz volt, amit írt, neve is volt, sose lett név
A hamis múlt zenélt

Bárcsak egy életen keresztül az lehetnék, kit szirének éneke nem, nem ér utol
Hogy ne a hódító, de a lélekből áramló zenét, azt felismerjem még