Epizód - Száz év magány

Száz év magány

Hajnali ködben az utcák
Kihaltnak tűnnak, csak én vacogok
Még fülembe cseng az a pár szó:
"Ennyi volt baby, most elbúcsúzom."

Álmosan ébred a város,
Hosszu és rémes volt az éjszaka.
Egy kitárt ablakból ásit
Az esti lecsó és a sör szaga.

Valahol friss kenyér illata száll
Éhes a lelkem, úgy fázik
Te most alszod éppen a hazugok álmát,
Nem tudom miért, de nekem nem kell másik,

Mert te vagy a lány akit a szivem imád,
Pedig nem is szeretsz ugy igazán.
A lelkemmel játszol, lényed csupa talány,
Lehet hogy jobb volna száz év magáány...

Lassan beindul a méhkas,
A gyárakban bőg a gépek kórusa,
Bennem is feltör az érzés
Hogy nem bujhatok már hozzád soha.

A nap is előbujik végre,
Néhány könnycsepp még az arcomon.
De felszárad gyorsan a szélben,
Merre is menjek, azt nem tudom.

A szerelem börtöne rég fogva tart,
Valaki mentsen meg gyorsan,
Morzsákat dobsz elém, s én belehalok
Hát gyere kérlek ne hagyj étlen, szomjan

Mert te vagy a lány akit a szivem imád,
Pedig nem is szeretsz ugy igazán.
A lelkemmel játszol, lényed csupa talány,
Lehet hogy jobb volna száz év magáány...

A szerelem börtöne rég fogva tart,
Valaki mentsen meg gyorsan,
Morzsákat dobsz elém, s én belehalok
Gyere hát kérlek ne hagyj étlen, szomjan

2 x : Mert te vagy a lány akit a szivem imád,
Pedig nem is szeretsz ugy igazán.
A lelkemmel játszol, lényed csupa talány,
Lehet hogy jobb volna száz év magáány...