Mészáros Árpád Zsolt - Te vagy a végzetem

Néha elfelednék mindent, minden emléket,
hogy szerettelek téged.
Néha elfeledném mindazt,
ami még mindig köt hozzád.

Néha már nem hallom a búgó hangod,
és nem vágyom tőled a szót.
úgy elfelednék mindent,
mindent, ami köztünk volt.

Néha úgy érzem túl sok volt mit eddig,
mit eddig kaptam tőled.
Néha úgy érzem, hogy elfelednék,
kitörölnék minden jót.

Gyakran látom még tenyeremben arcod,
sokszor érzem égő szád.
Úgy vigyázok, ne vedd észre rajtam,
még mindig várok rád.

Te vagy a végzetem, te vagy az életem,
te vagy a gyötrelem, a minden, a minden nekem.
Te vagy a végzetem, több, mint az életem,
Mióta vagy nekem, még nem telt úgy el pillanat,
hogy ne gondolnék rád.

Gyakran úgy érzem túl sok volt mit eddig,
eddig vártam tőled.
Gyakran kitörölnék mindent,
ami még mindig emlékeztet rád.

De sokszor önmagamtól nyitom ki az ajtót,
azt várom, hogy egyszer majd ott állsz.
Hangok nélkül mondod el,
hogy szíved mélyén te is csak rám vársz.

Te vagy a végzetem, te vagy az életem,
te vagy a gyötrelem, a minden, a minden nekem.
Te vagy a végzetem, több, mint az életem,
Mióta vagy nekem, még nem telt úgy el pillanat,
hogy ne gondolnék rád.

Te vagy a végzetem, te vagy az életem,
te vagy a gyötrelem, a minden, a minden nekem.
Te vagy a végzetem, több, mint az életem,
Mióta vagy nekem, még nem telt úgy el pillanat,
hogy ne gondolnék rád.

Te vagy a végzetem, te vagy az életem,
te vagy a gyötrelem, a minden, a minden nekem.
Te vagy a végzetem, több, mint az életem,
most már az se bánt ha megtudod,
hogy mindörökké várok rád.