Honthy Hanna - Az én mamám

Ó, az én mamám egy angyal volt tán,
A kék szeme úgy kéklett rám,
Mint a nyári ég.
Ó,az én, az én mamám
Hófehér kezét ha néha megcsókoltam
Istenem! de boldog voltam!
Valamikor rég,
Vett kis konyhát, tarka csuprot,
Utcasarkon, krumplicukrot,
Húsvétkor vett kicsi nyuszit, képeskönyvet.
Sírva ült az ágynál, ha lázas voltam,
Szegény, amíg meggyógyultam
Mennyit szenvedett.

Az én mamám, nem hordott bubi frizurát,
Nem hordott párizsi ruhát
És mégis szép volt.
Az én mamám, lágy hangja csupa zene volt,
Emlékszem, olyan szeme volt,
Akár az égbolt.
Az én mamám, még néha elpirult,
Szívében még a múlt melódiája gyúlt,
Az én mamám, nem hordott bubi frizurát,
Nem hordott párizsi ruhát,
És mégis szép volt.

Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,
Rubintokat és gyémántot, márvány palotát,
Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer
Csak egyet nem adhat kétszer,
Édes jó anyát.
Adj csókot az ősz fejére,
ráncos, reszkető kezére,
S érezd azt meg, hogy
A szíve érted reszket.
Ha bánat ér,
Ölében vigaszt lelhetsz,
Imádkozz a Jóistenhez, hogy
Tartsa meg neked!

Az én mamám,
Nem hordott bubi frizurát,
Nem hordott párizsi ruhát
És mégis szép volt.