C.A.F.B. - Álomgyár

Mintha vezényszóra csörögne az óra,
Azért, hogy keljek fel.
Fülembe zúg a reggeli csúcs,
- ne aludjak el -
Tiszta lappal indulhat a nappal,
A pofámat megmosom.
Nyomás a hegyre fel, vár a munkahely,
Közben lapítok a villamoson.
A tegnap íze a torkomban,
A lámpa sárgul, én átfutok a pirosban.

A hajnali kábult arcába bámul
Két deci boldogság.
A haverja szidja a slukkot mélyre szívva
- irány a Mennyország! -
Koszos bejárat, leragasztott árak,
És átver az eladó.
Szokás szerint, csak néhány forint.
Jöhet egy újabb bombariadó!
A nedves gyufa lángja lobban,
Álmodom ébren, vagy ébren vagyok álmomban?

Lomgyár - álomgyár - sajnálomgyár!
Lomgyár - álomgyár - útálom már,
Pedig a miénk ez a beígért álomgyár!

Összefont kezek, nem tudom kik ezek
Az aluljárókban.
Valaki mozdul, a kocka fordul,
Hol az Isten valóban?
Rohanó autók, rohadó ajtók,
Hol van a fönt és a lent?
Ez látvány - operett, egy elefánt - piruett,
Vízibalett - parlament.
Az agyam néha úgy bekattan!
Álmodom ébren, vagy ébren vagyok álmomban?

Lomgyár - álomgyár - sajnálomgyár!
Lomgyár - álomgyár - útálom már,
Kevés aki van, sok az aki nincs, ez álomgyár!

És megint hat óra, ha pontos az óra,
Mehetek hazafelé.
Még egy napnak vége, felköpök az égre:
- ennyi a holnapé! -
Kábel - bábel - sláger - lágerbe
Szűkül az értelem.
Csúszom a fotelben egyre lejjebb
Már élni sincs kedvem!
Az agyam néha úgy bekattan!
Álmodom ébren, vagy ébren vagyok álmomban?

Lomgyár - álomgyár - sajnálomgyár!
Lomgyár - álomgyár - útálom már,
Pedig a miénk, ez a beígért álomgyár!