Zorán - Utolsó cigaretta

Szörnyű egy éjjel volt
A koncert még úgy-ahogy
De jött még a fénylő ünnepi est
A rádiós faggatott, a kultúros itatott
A várost a térképen ne is keresd
S a pincérlány önfeledt, rajongó búcsúja
Sóhajtó, izgatott sötétbe szállt
Az otthon még messze, s a dobos csak leste
Hogy viszem-e végre a villanygitárt

A pillangó-ablakban süvítő tavaszban
A csikket oly nehéz volt elengednem
Néztem ott mögöttem, néztem a tükörben
Hogyan vet szikrát az M7-esen
A nap is már feljött s a rádión éppen
Április 4 volt az ünnepi szám
A lányom csak egyéves, nem tudom, hogyan lesz
Pár évig, talán, még szükség lesz rám

Ki tudja miért, olyan jól esne ma
Az a húsz éve eldobott cigaretta
Parázsról meggyújtott, filterig elszívott
Keserű, utolsó cigaretta

A tüdőm már tiszta, a pohár is ritka
Mely fenékig ürül az ünnepnapon
Az érdemek rendben a díszkeretekben
És lajstromba vett már pár lexikon
Az elkopott húrokat s legombolt blúzokat
Egymásra hányta a történelem
S a fiókom mélyén egy elhagyott dal
Füstszínű papíron súgja: sosem

Én nem tudom mért, olyan jól esne ma
Az a húsz éve eldobott cigaretta
Imádott, átkozott, örökre eldobott
Keserű, utolsó cigaretta

Milyen jól esne ma
Az a húsz éve eldobott cigaretta
Az imádott, átkozott, örökre eldobott
Utolsó, utolsó cigaretta