Geréb - Modern mese

Add meg a számod, majd én hívlak! - mondta a szerelem, a lelket szűk pórázra fogva tette bizonyságul mindenki számára, miként kerekedhet felül a világban. A megbeszélt időben találkoztak ketten, idő is volt, kedv is, így szobára mentek. De eközben a lelket felügyelő szervek riasztást kaptak és helyszínelni mentek.
Mire kiért a hatóság és betörte az ajtót, odabent a lélek már a szerelemmel harcolt. Bársonyon hentergett mind a kettõ ember, harcos-baszós jókedv: testet öltött rendszer.
Az aktus után gyorsan bilincsbe verve vitték a szerelmet egy nagy kocsihoz, s elment mindenki, kivéve a vezetõ tisztet, ki a lélekhez lépett és szólott is, imigyen:
- Hálás lehetsz Öcsém! - azért amit tettünk! A jövőben sem lesz majd titkod előttünk!
A lélek nem szólt semmit, csak csendben állt, mert tudta, hogy akad még szerelem ami megronthatja újra. A lélek nem szólt semmit, mert ezer éve szúrja, hogy akad még szerelem ami megronthatja újra! A lélek nem szólt semmit, csak csendben állt, mert tudta, hogy akad még szerelem ami megronthatja újra.
A lélek nem szólt semmit, csak csendben állt, mert tudta, hogy akad még szerelem ami megronthatja újra. A lélek nem szólt semmit, mert ezer éve szúrja, hogy akad még szerelem ami megronthatja újra! A lélek nem szólt semmit, csak csendben állt, mert tudta, hogy akad még szerelem ami megronthatja újra. Újra, újra, újra...