Wattamen - Hapci MC

Szombat este házibuliba voltam,
Ahol valljuk meg, egy kicsit túl sokat ittam.
Csak ültem egy széken, a félhomályban,
Azt se tudtam, hol vagyok, már alig láttam,
Mikor hopp! Elém állt egy csaj, segítség!
Há? mit akar ez? Ahhh? Most már ez nem kétség.
Na gyere cuki pofa, rázz egyet velem!
Na jó, belemegyek, de tudod, szétmegy a fejem.
Így hát felemelkedtem a székből, ahol eddig ültem,
Majd RAP, ö roptuk a táncot, de kidőltem.
Aztán egyetlen emlék az, ami megmaradt,
Hogy találkozunk holnap az óra alatt.
És ennyi! Mintha elvágták volna,
Majd már otthon az ágyban, mint ha egy hang szólna,
Hogy fel kéne kelni! Itt valami nincsen rendben.
Kilopakodtam az ablakhoz szépen, csendben
És OA! Zutty, egy pillanat alatt,
Azután visszafeküdtem az ágyba, de az ablak nyitva maradt.
Ugyebár tél van, de ilyenkor ez mit se számít,
Aludtam, mint akit fejbe vágtak, a sok sör kábít.
Délelőtt felkelek, ú mi ez a hideg?
Minden egyes porcikám úgy állt, mint a cövek.
És orrom, he-he úgy folyt, mint a Duna
És akkora lett, mint egy skót duda.
Na ne! Úgy látszik, rajtam ül az átok
A fene vigye el, én mindig pórul járok.
Ráadásul ugye ma van az a randi,
Amikor jesszusom, vétek lenne itthon maradni.
Kirohanok a mosdóba, a tükörbe nézek,
Á, haver! Ez én vagyok? Nézd meg!
Olyan vagy, mint egy nagy röhögő pacni,
Ez nem röhögés haver, hanem?

Hapci! Hu-hu-hú, de megfáztam!
Hapci! He-he-erre ráfáztam!
A lány meg biztos ott áll még a téren.
Hapci! Hu-hu-hú, de megfáztam!
Hapci! He-he-erre ráfáztam!
A lány meg biztos ott áll még a téren
És engem vár? és engem vár?
Miért nem gyógyulok már?

Felöltözök, és már indulok a dokihoz,
Hülyén indult ez a nap, de vajon még mit hoz?
Nem tudom, de már itt ülök a dokinál
És egy rakás öreglány, előttem kiabál.
Én vagyok az első! Mondom oké, tudom.
De ha nem ért a szóból használom a botom!
Puff! AU! Ez egy púp, vagy ez a fejem,
Jól van már, hát tudom, hogy hol a helyem!
Ekkor belém hasított a gondolat, mint a villám,
Itt ülök a dokinál, a csaj meg vár rám.
De mikor is érek oda és, hogy ez titok,
És mit mondok neki, ha az orrom szipog?
Nyílik az ajtó és mondják is a nevem,
Uram Isten, én jövök, már fogom is a fejem.
Na oké, ki a doki, aki ma ki vizsgál,
Akit ma vakít a mani, amit a zsebébe nyomnál.
Jó napot doktor úr! Na mi a baja?
Szerelmi bánat? Kirúgtaja a csaja?
Még nem, de hogy ha ez így megy tovább,
Találkozni vele így már nem lesz pofám.
Mert a megfázás még hagyján, ami velem megesett,
De hát nézzen a fejemre, hát ez az igazi baleset.
Sajnos nem az én resszortom, na viszlát!
Hapci! Maga meg vegyen fel tisztát!
Bevágtam az ajtót, kapja be lompost!
Bumm! Segg, segg, segg ez az orvos!
Nem is tudom ezek után mit is akarok,
Talán a lány elé megyek, vagy ma már hoppon maradok
De hát az egész napom úgy is már el van rontva,
Különben sem emlékszem, lehet, hogy ronda?
Lassan eltelik a nap, de mi lesz majd holnap?
Bizsereg az orrom, jön már egy jó nagy?

Hapci! Hu-hu-hú, de megfáztam!
Hapci! He-he-erre ráfáztam!
A lány meg biztos ott áll még a téren.
Hapci! Hu-hu-hú, de megfáztam!
Hapci! He-he-erre ráfáztam!
A lány meg biztos ott áll még a téren
És engem vár? és engem vár?
Miért nem gyógyulok már?