Szilárd - Szépségek és hazugságok

Jó, hát mondd tovább!
Úgysem hiszem el egyetlen szavát sem
Örökös kín, kínzó vágy
Ugye, te érted?!

Hé! Én azt imádom,
Amit a legkevésbé sem szabadna
Mindent, ami jó s mindent, ami rossz
Nekem ez így jó?

Igen, te megrémítesz, megihletsz és összedarálsz
Most, hogy itt vagy előttem,
Lélegzetvisszafojtva vársz

És egy idegen rabot látsz
Akitől féltél, megtalált
Az ördög előbújt
És te még mindig csak ott állsz

A szépség szobraként
Tudod, hogy hathatsz rám,
De a lelkem odébbáll mert hazug a kép,
És hazug a lány

Hé! Valami bánt
Felszínre tört egy régi vágy
Olvad a szív, gyengül a láb
Szomjazom a bosszút

Ez volt a hét, ez volt az év
Kibírhatatlan szenvedély
De ezen az éjjelen, éjfél után,
Szépnek álmodja magát a világ

Igen, te megrémítesz, megihletsz és összedarálsz
Most, hogy itt vagy előttem,
Lélegzetvisszafojtva vársz

És egy idegen rabot látsz
Akitől féltél, megtalált
Az ördög előbújt,
És te még mindig csak ott állsz

A szépség szobraként
Tudod, hogy hathatsz rám,
De a lelkem odébb áll mert hazug a kép
És hazug a lány

Te csak vársz és egy idegen rabot látsz
Akitől féltél, megtalált
Az ördög előbújt mert hazug a kép,
És hazug a lány

Kibírhatatlan vágyat érzek
Szívemben tüskék, vétkezni félek
Tudom, mégis idegesít,
Az egész egy agyrém!

Ez volt a hét, ez volt az élet
Nincs több taps, csak izzó lényed,
Homályos ködbe burkolózva
Fortyogva nézlek, téged

Igen, te megrémítesz, megihletsz és összedarálsz
Most, hogy itt vagy előttem,
Lélegzetvisszafojtva vársz

És egy idegen rabot látsz
Akitől féltél, megtalált
Az ördög előbújt,
És te még mindig csak ott állsz

A szépség szobraként
Tudod, hogy hathatsz rám,
De a lelkem odébbáll mert hazug a kép,
És hazug a lány