Kovács Kati - Vihar után

Égből hulló vízsugarakkal
ostorozza a zápor a házak tűzfalait.
Villámok hasítják át az éjszakát.

Habos, fekete víz csurog
a csatornákból és hozzá az ég,
mennydörgésből komponál zenét.

De reggelre már ez a vihar is messze jár,
mikor az első napsugár jó reggelt kíván.

Vihar után, nyugszik a szél,
kitépte már a fákat.
Jöhet-e még, valaki más?
Valami új utánad.

Letört virág, bolondosan
álmodik még a nyárról.
Megállok én tűnődve még
egy vihar verte boldogságról.

Vihar után tisztul az ég.
Gyere te szép szivárvány.
Itt legbelül, valami súgja már,
valaki újra vár rám.

Vihar után a fény felé
nyújtóznak mind a rózsák.
Én is megyek, megyek eléd,
próbáljuk rendbe hozni kettőnk életét.

Vihar után, nyugszik a szél,
kitépte már a fákat.
Jöhet-e még, valaki más?
Valami új utánad.

Letört virág, bolondosan
álmodik még a nyárról.
Megállok én tűnődve még
egy vihar verte boldogságról.

Vihar után tisztul az ég már.
Gyere te szép szivárvány.
Itt legbelül, valami súgja már,
valaki újra vár rám.

Vihar után a fény felé
nyújtóznak mind a rózsák.
Én is megyek, megyek eléd,
próbáljuk rendbe hozni kettőnk életét.

Ó, én is megyek, megyek eléd,
próbáljuk rendbe hozni kettőnk életét.

Próbáljuk rendbe hozni kettőnk életét.