Amint elmarad a főút, a bőrömhöz ér
Már az esőcseppsuttogás mást mesél
Léptem hangtalanul tűri a felsebzett kő
S mint egy hideg árnyék, egyre nő
A máshol élők városa

Itt a hangszer nem is kell, az árát elsiratták
Ő volt már utcazenész s igaz barát
Kezében megremeg a múlt, a néma húr
A pénz, mint emlék csillan, s elgurul
Ez a máshol élők városa

De te csak hidd, ha neked úgy jó
Hogy ez a vétkeseknek jár
Milyen bíró dönti el
Hogy ki a bűnös, s kinek fáj

Ha el is fordulsz néha, mert látni is félsz
S hiszed, ilyen mélyre úgysem, te úgysem érsz
Vigyázz, el ne tévedj, ahogy egyszer ő
Lehet, meg sem érzed, s hozzád nő
A máshol élők városa