Kidron - Nélküled

Olyan lett az életem, mint hervadó virág,
Pislákoló, ellobbanó gyönge gyertyaláng,
Megrepedt nádszál, eltörik a szélben,
Kiszáradt patak, haldoklik az éjben…
Nélküled!

Felemeltél egykor, igaz fényeddel,
Háború volt szívemben, jöttél békéddel,
De aláhullott két karom, szívem alig él,
Sötétül az ég, közelít a tél…
Nélküled!

Vakon, bénán, szótlanul, élek a világon,
Otthonomat keresem, de sehol nem találom,
Egyedül maradnék, ha nem lennél velem,
Elveszne belőlem a hit a küzdelem…
Nélküled!

Mint kiszáradt folyó, üres mederrel,
Mit elszáradt levél, mely kavarog a széllel,
Mint széttört cserépedény, reménytelen,
Nélküled ilyen az életem.
Az életem…

Veled mennék újra, fogd két kezem,
Magot hints a szívembe, óvd, hogy kikeljen,
Gyújtsd meg fényedet, újra lelkemben,
Erősítsd meg, kérlek, törékeny szívem,
Légy velem!

Nyisd meg szemem, szám, adj új utat,
Hadd találjam meg te nálad, Otthonomat,
Ne hagyj egyedül, légy mindig velem,
Növekedjék bennem a fény, a szer-elem…
Légy velem!

Mint élő patak, tiszta vizével,
Mit zöld falevél, tele reménnyel,
Mint cserépedény, ha betöltöd lelkeddel,
Létezz bennem tiszta élettel,
Szereteteddel.