Záray Márta - Tatabányai lány

Erdőszélén születtem,
a nyolcasi félsor végében,
de rég is volt.
Emlékszem az utcákra
és emlékszem a házakra,
de rég is volt.

Emlékszem a csillékre
és emlékszem a szénporra,
de rég is volt.
Ne legyen titok,
bányász lány vagyok,
a szívem néha most is ott dobog.

Az élet mindent megadott,
én ezért boldog is vagyok.
De mindig csak az maradok:
tatabányai lány.

Az élet mindent elvehet,
szerencse fönt, szerencse lent.
Mert ami voltam, az leszek:
tatabányai lány

Kiskoromban rossz voltam,
a fiúkkal mindig bokszoltam,
de rég is volt.
Éjjel-nappal daloltam
az utcán és a népházban,
de rég is volt.

Emlékszem a ligetre
és az első sikerre,
de szép is volt.
Ne legyen titok,
bányász lány vagyok,
a szívem néha most is ott dobog.

Az élet mindent megadott,
én ezért boldog is vagyok.
De mindig csak az maradok:
tatabányai lány.
Az élet mindent elvehet,
szerencse fönt, szerencse lent.
mert ami voltam az leszek:
tatabányai lány.

Az élet mindent megadott,
én ezért boldog is vagyok.
De mindig csak az maradok:
tatabányai lány.
Az élet mindent elvehet,
szerencse fönt, szerencse lent.
mert ami voltam az leszek:
tatabányai lány.