Hátshow sor - Űrutazás

Album: nincs kép
Előadó: Hátshow sor
Album: Keressük!
Szövegírók: Keressük a szövegírót!
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Keressük!
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 3, összesen 5502 alkalommal

Beküldő

SirSandro

SirSandro

Pontszám: 16

Dalszöveg

/Farkas Bertalan/
Büszke vagyok arra, hogy hazánk is aktívan részese lehet a Szovjetúnióval és a többi szocialista országgal együtt az interkozmosz keretén belül világűr békés célú kutatásában.
Külön öröm és felemelő érzés, hogy repülésünket hazánk felszabadításának 35. évfordulója tiszteletére hajtjuk végre. Legyen és szolgája ez a repülés népeink, országaink megbonthatatlan, örök barátságát. Engedjék meg, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban, hálás köszönetemet fejezzem ki hazám, a Magyar Népköztársaság párt- és állami vezetőinek, az egész magyar népnek, a Szovjetúnió Kommunista Pártjának, kormányának és népének. Jelentem: a Szojuz36 űrhajó fedélzetén az űrrepülésre kész vagyok, minden tudásomat, erőmet megtisztelő feladatom maradéktalan végrehajtásának szentelem. Farkas Bertalan százados, a Szojuz36 kutatóűrhajósa.

Az űrutazás fortélyai nehezek,
évekig tart, míg elsajátítod ezeket.
A kezeket, amik elkapnak téged,
ha a körhintából kiesel a szédülést érzed.
De itt sincs másképp, forog veled a világ,
a manipulációs vezérlésben nem ejthetek hibát.
A szkafanderes öltözet megvéd, ha baj van,
biztonságban vagyok az űrkabinomban.
„…elindult…már fönn van… Он готов лететь…”
Kilőnek engem és füstoszlopba kerülök,
megremeg a rakéta, a magasba repülök.
Irány az űr és a világegyetem,
utoljára leróvom a kegyeletem.
Pályára állok és folytatom az utam,
a súlytalanság érzésére koncentrál az agyam.
A rádió duruzsol bársonyos hangon,
az irányítást átveszi Budapesttől Houston.
A NASA hallatára teljesen lázba jövök,
hiszen nekik dolgoznak az igazi hősök.
A gyosulás mértéke az agyamnak érkezik,
12 G, ami a székhez szegezi
a legénységünk. Szinte szédülünk, leülünk,
itt feltűnünk, a holdnak köszönünk.
Nézd a kráterek búrjánzó erdejét,
régi emlékeket őriz, talán tengerekét.

Igazából én vagyok az egyetlen aki aggódik azért, hogy működik-e majd a hajtómű,
hiszen olyan technikát próbálunk, ami a fénysebességnél is gyorsabb.
És hát ezek a szavak, amik megdöbbentik majd a földi lakosokat,
és most kiderül mennyit érsz, mitől félsz, ki az aki kész.
Néhány perc múlva már vége az egésznek,
az űrhajó megáll és én az ablakon kinézek.
Mint Gulliver fújdosok majd szappanbuborékot,
ha a színes planéták között liliputi lennék,
mint egy törekvő sejt a mikroszkóp alatt
ott igazán kicsinek érzem a hatalmas bolygók között magamat.
Ez egy más világ, ez egy másik környezet,
de feketelyukakkal szegély’zett út vezet.
Tudod a cél felé, amit még mi sem ismerünk,
itt Kopernikusz sem tudna segíteni nekünk.
Mint ezernyi letűnt kor relikviái,
megkövült vágyai, látható álmai.

Refrén:
A világegyetemből jelentkezünk,
ez itt a 21. század, immár belekezdünk.
Tudod a milleneum, mint egy beteljesült jóslat,
hősöket szül, kiket a magasba juttat. 2x

A bizonyíték a kezünkben, itt is létezett az élet,
A felvételeken jól látszik, hitelesek a képek.
De most én is érzek valamit, ami eddig nem hatott rám,
Egy melankólikus érzés, amit úgy hívnak, hogy honvágy.
Egy pillanat alatt döntök, irány haza,
A térugrás sikerült, mégha nem is volt olyan laza.
A légkörbe való visszatérés következik,
20 másodpercre minden összeköttetés megszűnik…
„…a jelentések megnyugtatóak…..a rakéta már nem látszik a bajkonuri égen,
csak a repülésirányító jelenti, asziszem kicsit magára erőltetett tárgyilagossággal,
hogy a repülés rendben, a légnyomás rendben…már közben levált a második hajtómű…
tulajdonképpen a pályára tért…a világegyetemből jelentkezünk, a világegyetemből jelentkezünk, a világegyetemből jelentkezünk!
Újra itt vagyok, amikor kinyitom a szemem,
Kék az ég és a kezem összeteszem.
Kabinban hátul egy pezsgő durran,
A műszerfalon egy fényképen Farkas Bertalan.
Mindjárt leszállít az automata pilóta,
Erre a pillanatra vágyom már mióta,
A gép leszáll és az ajtó kinyílik,
A mesterlövészek a küldetést befejezik.

Refrén:
A világegyetemből jelentkezünk,
ez itt a 21. század, immár belekezdünk.
Tudod a milleneum, mint egy beteljesült jóslat,
hősöket szül, kiket a magasba juttat.

A világegyetemből jelentkezünk,
ez itt a 21. század, immár belekezdünk.
Tudod a milleneum, mint egy beteljesült jóslat,
hősöket szül, kiket a magasba juttat fel...fel..fel,
Kiket a magasba juttat fel.

„…kész vagyok…”
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2024 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább