Vallomásra küldöm a szívemet néked,
Hangtalan szavakkal mesél szép meséket,
Lehunyt két szemedre én hozok majd álmot,
Olyan szépet, amit még senki sem látott...
Visszahozok mindent, ami egyszer elment,
Jegviragos estén bódult tavasz reggelt.

Vallomásra küldöm, ami szép és jó van
Orgonavirágban, halk muzsikaszóban,
Neked adok mindent, ami szép van bennem,
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem...
És ha szavad nincsen, akkor is megértem,
Van az úgy, hogy néha a szivek beszélnek.