Mikor útnak indult a kislány, szeme tiszta volt, mint az ég.
Aki látta, mind megcsodálta: Istenem, jaj de szép.
Évek teltek és múltak, a kislány nagyra nőtt,
És ha tánciskolába elment, mindig táncra kérték fel őt.
De ő senkivel nem akart, soha senkivel nem akart,
Csak egy véget nem érő kis dalt dú-dá-dú-dá-dúdolgatott.

Mikor útnak indult a kislány, szeme tiszta volt, mint az ég.
Aki látta, mind megcsodálta: Istenem, jaj de szép.
Évek teltek és múltak, a kislány nagyra nőtt,
És ha tánciskolába elment, mindig másra kérték fel őt.
De ő senkivel nem akart, soha senkivel nem akart,
Csak egy véget nem érő kis dalt dú-dá-dú-dá-dúdolgatott.

Mikor útnak indult a kislány, szeme tiszta volt, mint az ég.
Aki látta, mind megcsodálta: Istenem, jaj de szép.
Évek teltek és múltak, a kislány nagyra nőtt,
És ha látnád ma már a nagylányt, tudom, nem ismernéd meg őt.
Ma már egyre ritkábban mondja, hogy ő senkivel sohasem,
És ha kedves lennél hozzá, tudom, nem mondaná, hogy nem

Mikor útnak indult a kislány, szeme tiszta volt, mint az ég.
Aki látta, mind megcsodálta: Istenem, jaj de szép.
Ma már egyre ritkábban mondja, hogy ő senkivel sohasem,
És ha kedves lennél hozzá, tudom, nem mondaná, hogy nem

Mikor útnak indult a kislány, szeme tiszta volt, mint az ég.
Aki látta, mind megcsodálta: Istenem, jaj de szép.