Elit Osztag - A legnagyobb punk

’86-ban egy kicsit más az élet
Nem volt Isten!
János bácsi még nagyon szeretett Téged!
Jó ’vót itten!
Azt hittem, hogy most aztán nagyon élek
De nagyon félek
Túl kellene élnem valahogy végleg,
Mert ez egy rohadt élet!


Ref:

Várj, várj...
Robog az élet!
Azok a rohadt képek!
Seggemben egy talp!
Én vagyok a legnagyobb PUNK!


Aztán jött a lé és jött vele a többi
Az a mókuskerék!
Tapostuk bátran, de nem akart előre menni!
Nem baj, ne félj!
A nyomor néha megveregette a vállam,
Nem lesz ebéd!
Nem baj öreg Te itt vagy!
A rendszer maradt a jólét meg várhat!

Jöttek az évek, a csodás, eszement évek!
Féltettek Téged!
Féltettek mert tudták, hogy mi lesz a lényeg.
Nem a Te fényed!
Nem Te gyújtod az értelmet az agyban!
A ronda zagyban!
Most vidáman ugrálsz és nem érted,
Hogy miért morcos a harcos a fagyban!

Én kövér vagyok, de Te nagyon szeretsz érte!
Ennyi a béred!
Kicsit lassú, kicsit más lett az élet!
Ahogy folyik a véred!
Örülök akkor, ha tudom, hogy mitől van a gáz!
Nyomd a féket!
Sokat vártam, túl sokat,
Öreg vagyok és nem akarom, hogy ..


Ref:

Várj, várj...
Robog az élet!
Azok a rohadt képek!
Seggemben egy talp!
Én vagyok a legnagyobb PUNK!