Rablóbanda - Talán egy perc volt, talán egy pillanat

Talán egy perc volt, talán egy pillanat,
Mely örökre megváltoztatott bennünk mindent.
Talán egy perc volt, talán egy pillanat,
De nyomait most is az arcomon viselem,
Mint egy belém égetett,
Megkülönbözteto jelet.
Nézd! Meggyötört, megkínzott testtel,
Félkarú óriásként fekszem.
Választ nem adok semmire, hiába faggatnak, kérdeznek.
Szemben az egész világgal, legvadabb éjszakában,
Eljövök érted, hogyha kell, a szemedbe port vetek-
-Mely por vigyázza az álmodat,
Hogy ebben a beteg világban,
Ne rémálmokkal kelljen küzdened.
Ha félsz, szorosan ölelj át,
Nem érhet semmi támadás,
Amíg itt vagyunk egymásnak ketten!
Harcolnunk kell!
Talán egy perc volt, talán egy pillanat,
De még mindig fogva tart hidd el!
Talán egy perc volt, talán egy pillanat,
De égeto fájdalomként hat bennem!
Mond! Miért tapostad meg a lelkem?
A pillanatot nem felejtem,
Amikor te azt mondtad, hogy nem,
Pedig én igent reméltem.
Szemben az egész világgal,
Egy csendes éjszakán majd,
Elmegyek toled, hogyha kell,
És engem már nem érdekel –
-Hogy más vigyázza az álmodat,
Hogy ebben a beteg világban,
Ne rémálmokkal kelljen küzdened.
Ha félsz, szorosan öleld át,
Nem érhet semmi támadás,
Én gondolok rád, de te ne gondolj rám!
Ne gondolj rám!