A becsali csárda fala pandúrokkal körül állva, de kár, de kár.
Azok akik körül állják mind a betyárokat várják, de kár, de kár.
Iszom a bort, rúgom a port, ölelgetem a szép asszonyt, mert
A szépasszonynak az ábrázatja vitt engem a gyalázatba, de kár, de kár,jaj, de kár.

Ha lfognak a zsandárok, ne sirassonak a lányok, mert nem kár, nem kár.
Kocsmárosné édes lelkem maga se sirasson engem,mert nem kár, nem kár.
Ha meghalok jó emberek, apám mellé temessetek.
Megbántottam életében tán megbocsát fönn a mennyben de kár, de kár, jaj, de kár.