Máté Péter - Tűzmadár

Kicsi gyermek voltam én,
mikor azt hittem enyém
ez a világ.

Fölöttem a tiszta ég,
úgy gondoltam, ott fenn még
senki se járt.

Elindultam én,
arra hol a fény,
hajnalban a kéklő égbe száll.
Vártam azt a nagy csodát,
hogy a vándor napvirág
kinyíljon már.

Kicsi gyermek voltam én,
mikor azt hittem enyém
ez a világ.

Fölöttem a tiszta ég,
úgy gondoltam arra még
senki se járt.

És a napsugár,
mint egy tűzmadár,
előttem fel szállt
és engem hívott, várt.

Tűzmadár, vigyél engem el,
tűzmadár, vigyél egyre fel!

Nem vagyok már kisgyerek,
a csodákban nem hiszek,
nem hiszek rég.

Ismerem a tiszta szót,
s tudom, hogy sok űrhajót
takar az ég.

Mégis hogyha száll,
száll a napsugár,
mint egy tűzmadár,
még úgy érzem, hogy vár.

Na-na-na ...

Tűzmadár, vigyél engem el,
tűzmadár, vigyél egyre fel!

Tűzmadár, vigyél engem el,
tűzmadár, vigyél egyre fel!

Tűzmadár, ó, tűzmadár, ó, tűzmadár,
vigyél engem el, vigyél engem el,
vigyél egyre fel, vigyél egyre fel!

Tűzmadár, ó, tűzmadár,
vigyél engem el, vigyél egyre fel,
ó-ó-ó-ó-ó.
Tűzmadár, vigyél engem el,
ó, tűzmadár, vigyél egyre fel,
ó-ó-ó.
Tűzmadár, vigyél engem el,
ó, tűz, tűz, tűz, tűz, tűz,
tűzmadár, ó, vigyél egyre fel!
Ó, tűzmadár ó, vigyél engem el,
ó, tűzmadár ...