Jazzékiel - 25:17

2-2-5-5-1-1-7,
Ezek az ember'im, itt jön a posse!
A Jazzékiel visszatért.

2-2-5-5-1-1-7
Két rappes, öt zenész, a város itt a miénk,
Mert ők az ember'im, akik itt élnek, és teszik is a szépet,
Meg a breaket, és amit fújnak, azok a szép, színes képek!
Színes kép, mi színesít, nem a BMC mc,
A piros- fehér mindig jobb volt, mint a Pepsi.
Lehet a business nasty, és a sort más kezdi,
De az fix, hogy a hitelét el sosem veszti!
Lehet, hogy Fürge az MC, aki ronggyá pofoz,
Mert itt a Newtown posse oszt, ez túl nagy gondot okoz?
Hangulatot fokoz, s lám már mindenki tudja,
Hogy az első lemez baba, de a második sem kutya
Ahol többre is futja, ott szopik minden copy,
Mer' itt mi vagyunk a profik, és egy csillag sosem kopik!

Refrén

Az én hiphopom, nem a te hiphopod. (POPOP!)
Te használj csak importot, én megteremtem magam.
Mert az én stílusom pazar, amit nem mér be a radar
Ha a gépezetem hadar, s ha az ékezeten hamar
Zavarba esel: É. Ott, hol minden remény véget ért
Magunkba szívtuk ezt a töménytelen keménységet,
A tökös hetes megolvaszt minden nehézfémet:
Kén a szemedbe, pisztolycső a szádba!
Ha lealázlak egyszer bébi, többet nem állsz lábra.
Már mondtam, ez az ábra: hagyományos MC battle,
De kitörök ma megint, mint a Popocatépetl...

Refrén

Alliteráció, te meg azt hitted, a bab is hús?
Az áltudományos dumáddal na tudod, hova húzz?
El a búsba. Hú, vagy ez túl durva talán?
És nem érted, hogy ki adta a nagyobb lovat alám?
Én elmondom, hogyha izgat: nem az apám, hanem az élet,
Ami a tenyerén hordott téged, de engem bizony sért ez
Ha nem érted, amit mondok. Na, gyújts inkább egy bongot,
Látod, az értelmed megromlott, és már zörög minden csontod.
És csak a jointod, ami maradt? Hát legyél inkább kedvesebb
Velem, te örök vesztes. Na, ne nevettess!

Refrén