Gryllus Vilmos - Nagy Madár

lét-tojás arany
szikje kiválok
arany tojásszik
pirosra pirkad

válik a szemhéj
lentre és fentre
kúpos erős csőr
bontja a héjat

íme sötéten
ülöm a fészkem
nagy kerek égnek
épsége rajtam

csőrbe-körömbe
tartom a gyöngyet
nagy kerek föld
meghajlik alattam
...
lét-tojás arany
köldöke voltam
mégis az égről
semmit se tudtam

arany tojásszik
pirosra pirkadt
mégis a földről
semmit se tudtam

járok a fényben
tudatlan vétlen
fénybe levélbe
öltöm a sarkam

nagy kerek égre
kitátva csőröm
nagy kerek föld
meghajlik alattam

tárirá tári
tári tári
tárirá tári
tári tári

tárirá tári
tári tári
tárirá tári
tári tári
búza-selyemben
járom a táncot
búza-selyemre
szoknya csapódik

éj-tafotásan
sújt le a zöldre
éj-tafotásan
összecsukódik

két vezértollam
egyre növekszik
éj-tafotásan
lassú a táncom

húzom a szárnyam
búza-selyemben
tárirá-tári
hívom a párom

tárirá tári
tári tári
tárirá tári
tári tári

tárirá tári
tári tári
tárirá tári
tári tári

két vezértollam
egyre növekszik
tárirá tári
tári tári

éj-tafotásan
egyre tülekszik
tárirá tári
tári tári

búza-selyemben
húzom a szárnyam
tárirá tári
tári tári

fénybe levélbe
öltöm a sarkam
tárirá tári
tári tári


éj-tafotásan
lassú a táncom
tárirá tári
tári tári

csőrbe-körömbe
tartom a gyongyet
tárirá tári
tári tári

nagy kerek föld
meghajlik alattam
tárirá tári
tári tári

égre selyemre
hívom a társam
tárirá tári
tári tári

tárirá tári
tári tári
tárirá tári
tári tári

tárirá tári
tári tári
tárirá tári
tári tári

feljő az
éjszakából
az orca
fenn világol

megébred
páros holdja
világol
új dologra

mi alkonyul
ha virrad
mi alkonyul
ha virrad

alá alá a csillag
alá alá a csillag