Bródy János - Maszkabál

Maszkabál
Szép társaság, feszülten oldott hangulat
festett mosoly fedi a sápadt arcokat
Régóta tart a maszkabál
Házmesterlegény a választott király

Vén róka hajszol dörzsölt másnapos csibét
Kóbor kalóz lesi a táncparkett vizét
Mindenkié a maszkabál
A plasztik-taktik banda rivaldafényben áll

Éjfél után kedvesem, csendben lelépünk
Éjfél után magunkhoz térünk
Levesszük álarcunk, úgy ölelkezünk
Talán ma éjjel még boldogok leszünk

Páncélt visel szívén a bús képű lovag
A csúf boszorkány üdén s lelkesen kacag
Ez ám a bál, a maszkabál
Az ördöggel az angyal halálos táncot jár

A csillagjós kezében kötött életek
Szemérmes cafka stoppol szakadt lelkeket
Szédült világ a maszkabál
A bohóc bánatában saját fejére áll

Éjfél után, kedvesem, csendben lelépünk
Éjfél után magunkhoz térünk
Levesszük álarcunk, úgy ölelkezünk
S hajnalban foltozzuk gyűrött jelmezünk- mert :

Belépni csak előírt álarcban lehet
S boldogtalan, ki végül mégis kint reked
Véget nem ér a maszkabál
Az udvarmester int, s papírkonfetti száll

Sok sima duma, sok- sima- subi- dubi
És én se tudom be- be- be- be- befejezni
(Maximum így, hogy…)