Tarnai Kiss László - Térden állva kérlek téged

Honnan kezdjem nem is tudom merről?
Bánatosan szól a kis dalom.
Véletlen volt tán, hogy másra néztem.
Hidd el kérlek bánom már nagyon!

Emlékszem a régi régi nyárra.
Amikor én megismertelek.
Jó volt együtt kéz a kézben járva.
Végűl még is elvesztettelek.

Térden állva kérlek téged százszor.
Bocsásd meg nekem a sok hibát.
Hogy szívedet bántottam, de hányszor.
S magam járom most az éjjszakát.

Nincsen társam csak a hold sugára.
És a réten minden szál virág.
Száz rózsából fűzök csokrot néked.
S térden állva csendben nyújtom át.

Minden ember boldogságra vágyik.
Erről versel, erről énekel.
Jól tudja, hogy nehéz rátalálni.
Még is még is könnyen veszti el.

Térden állva kérlek téged százszor.
Bocsásd meg nekem a sok hibát.
Hogy szívedet bántottam, de hányszor.
S magam járom most az éjjszakát.

Nincsen társam csak a hold sugára.
És a réten minden szál virág.
Száz rózsából fűzök csokrot néked.
S térden állva csendben nyújtom át.

Térden állva kérlek téged százszor.
Bocsásd meg nekem a sok hibát.
Hogy szívedet bántottam, de hányszor.
S magam járom most az éjjszakát.

Nincsen társam csak a hold sugára.
Gyere vissza, mert a szívem árva!
Hűségedet hozza el majd ez a száz virág.
Mit térden állva csendben nyújtok át.