Homonyik Sándor - Múlnak az évek

Rég, nagyon rég nem mondtam el;
(Hogy) Mi vagy nekem,
S mennyire vártam Rád...
Tudom jól, hogy régen volt,
És néha a gond,
Százfelől zúdul ránk...
De Te mégis úgy figyelsz,
Úgy, ahogyan más senki sem;
Az egész életem
Te vagy már...

Múlnak az évek,
S az, amit érzek,
Soha nem múló tűz,
Ami éltet!

Múlnak az évek;
Egyre csak mélyebb,
Tisztább az érzés,
Hogy szeretlek Téged!

(De) Ki őrzi meg majd
Mindazt a jót,
Amit átéltünk együtt,
Ami csak nekünk szólt?

Rég, nagyon rég nem mondtam el;
(Hogy) Mi vagy nekem,
S mennyire vártam rád...
Rohanunk, mint bárki más,
A verseny, a láz,
Visz, mint egy zúgó ár...
De ha éjjel átölelsz,
Úgy, ahogyan más senki sem;
Érzem, hogy mindenem
Te vagy már...

Múlnak az évek,
S az, amit érzek,
Soha nem múló tűz,
Ami éltet!

Múlnak az évek;
Egyre csak mélyebb,
Tisztább az érzés,
Hogy szeretlek Téged!

(De) Ki őrzi meg majd
Mindazt a jót,
Amit átéltünk együtt,
Ami csak nekünk szólt?

Múlnak az évek,
S az, amit érzek,
Soha nem múló tűz,
Ami éltet!

Múlnak az évek;
Egyre csak mélyebb,
Tisztább az érzés,
Hogy szeretlek Téged!

(De) Ki őrzi meg majd
Mindazt a jót,
Amit átéltünk együtt,
Ami csak nekünk szólt?

Múlnak az évek,
S az, amit érzek,
Soha nem múló tűz,
Ami éltet!

Múlnak az évek;
Egyre csak mélyebb,
Tisztább az érzés,
Hogy szeretlek Téged!

...De ki őrzi majd,
Azt, ami bennünk él?