Teurgia - Igaz hittel

Valami halkan közelít, és csendben hallgat
Remegve elmondod történeted, mert tudod, hogy ő élve nem hagyhat
De az utolsó szó jogán mit mondanál?
Vakon és bénán, megtörten, hazug igazságok közt némán, bölcsen?

Lassan széthullnak szilánkjaid…
Letörnek tépett szárnyaid
Lassan széthullnak szilánkjaid…
Megtörnek halott álmaid

S ki ő, hogy társad lesz a vértenger mélyén?
Ki lesz, ki átvezet a holtak tengerén?
A negyedik lovas lesz ő, a bús halál
Fakó lova mellett haladsz, s minden mi elmúlt már

Lassan széthullnak szilánkjaid…
Letörnek tépett szárnyaid
Lassan széthullnak szilánkjaid…
Megtörnek a múltad árnyai

Tisztességgel halsz hát, úgy, mint kinek halni kellett
Boldogan lépsz be Valhallába, de tudod, a kereszt mindent elvett
Utolsó rúnád a testedbe vésed, utolsó rúnád még templomokat éget.
Utolsó sóhajod elmerül a vér tengerében…

Felszakadnak sebeid, s megtörnek a pecsétek
Porrá válik lassan puszta léted
Az utolsó mozdulattal is átkozod a napot
Mikor az úr kenyerével vér imákat adott

Lassan széthullnak szilánkjaid…
Letörnek tépett szárnyaid
Lassan széthullnak szilánkjaid…
Megtörnek halott álmaid

Lassan széthullnak szilánkjaid…
Letörnek tépett szárnyaid
Lassan széthullnak szilánkjaid…
Megtörnek a múltad árnyai