Édeskettes hármasban (musical) - Mindjárt szebb az éj

mindjárt szebb az éj, ha karjaimban tartalak
szívem újra lángra kap
zeng a dal, hogy te vagy a fény!

(Sonia):
titkolt álmaim, mik bolondoztak énvelem,

(Sonia és Vernon):
az én kis vacak életem,
mind értelmet nyertek.
te vagy a fény!
harsogd: a szerelemre rátaláltam!
az egész világ hallja, az sem baj,
hisz erről szól az összes dal!
tessék! minden ember lássa szívemet!
lássák csak, hogy mától boldogabb az életem
hát megtörtént velem!

mindjárt szebb az éj

(Vernon):
bár leírhatnám valahogy…

(Sonia):
a szavakat rám bízhatod

(Sonia és Vernon):
ma éjjel itt vagyok
ma hozzám érkeztél
ma így lesz szép az éj

szerelem közben futnak a percek,
de az ember észre sem veszi

(Vernon):
hogy velem legyen, nekem csak ez számít,
mert vele olyan mennyei!

mosolyog rád a sápadt hold is
ha szerelmes vagy nincs határ
úgy repül a perc,
de erre ügyet se vetsz
az óra megkergülve jár!

igazat mondtak régen a bölcsek:
„szeretni tuti dolog”
veled lenni, veled fölébredni!
mással sose fogok!
tudjuk jól, hogy a szerelem izgi
vonakodni mire való?
közös a dallam,
és közös a paplan
ez hihetetlen, mennyire jó!

(Sonia és Vernon):
mindjárt szebb az éj
mintha új életet kezdenék

(Vernon):
én nem tudtam, hogy kék az ég,
míg át nem öleltél

(Mind):
te vagy a dal!

(Sonia):
itt vagy, s az életemben végre rend lett

(Vernon):
a diktafonom hová tetted?
muszáj, hogy dalba öntsem, mit érzek!