Veni-Styx - Ének a pokolból

Kemény a tél
Maró a szél
Nincsen mivel szívem fedném
A kegyetlen ősz, elvette őt
Nincsen már senki, ki lelkemre főz
Hogy táplálja életem
Hogy ereimben folyjon a vér
Vadásznom kell már a hangom után,
Hogy hallja ki még remél

De tested melege már nem véd tovább,
Hogyha fázom, ajkad nem altat el,
Sok kemény csont őrzi álmom
A múlt nem rothad el
Istenem kérlek, mutass szépet
Az ördög nem hívhat fel
A háza táján már amúgy is jártam

Ébrednem kell, miért nem felel
Egyetlen társammá válik a kín
Majd barátom lesz, ha a sírba tesz,
Milyen szép is tud lenni a fekete szín
Mely ragyog a világ felett
És égeti szemem gödrét
Nyugtatást éreznék vállamon már,
Hogy ez itt mégsem a vég

De tested melege már nem véd tovább,
Hogyha fázom, ajkad nem altat el,
Sok kemény csont őrzi álmom
A múlt nem rothad el
Istenem kérlek, mutass szépet
Az ördög nem hívhat fel
De kertjében szárítja az én kis világom

Koszorút fonnak az angyalok, szép emlékek,
Hibákat mindig is követünk, de miért kell,
hogy csak féljek
Az ördög lát, idekiált, retteg, hogy nem
láthat már
Lábam megmozdult, futásra állt, a végtelen
csak erre várt
És a tépett, gyönyörű képek, új fényben
láthatók már
Egy új világba születek tán