Demjén Ferenc - Fagypont fölött miénk a világ

Fagypont fölött miénk a világ
Fagypont fölött mikor elindul a vér
Szívem igazi elsőt dobban
Hogyha fúj a szél, hogy ha esik az eső
A gyufa lángja mégis lobban
Mikor csak azért fut fel fejembe a vér
Hogy fűtse két szemem elejét
Mikor leolvad végre a szívekről a dér
És érzem a szeretet melegét
Mikor először látom, hogy színes a világ
És nem is vízfestékkel festve
Mikor féltés nélkül nézek újra rád
Ezért könnyű az ember teste
Mikor feledve minden szenvedést
Erősíted a szenvedélyt
Fagypont fölött miénk a világ
Mikor először érzem, hogy miénk a világ
Ezért nem lehet semmi veszve
Mikor féltés nélkül nézek újra rád
Ezért könnyű az ember teste
Mikor annyi is elég, hogy boldog legyél
Hogy hűvösebb a nyár és melegebb a tél
Míg a napfény forrón az arcodhoz ér
Lágyan elringat a víz és simogat a szél
Mikor örömmel végzed a dolgaidat
Mikor biztosnak érzed a barátaidat
Mikor beszélni akarsz, ha szádra jön a szó
És ez nagyon-nagyon jó
Mikor leküzdve minden szenvedélyt
Eltaszítottuk a szenvedést
Fagypont fölött miénk a világ