Homonyik Sándor - Hol az az út

Megindult alattad a világ
-falak dőlnek,
S közben minden lángol!

Sehol nincs segítség, akit hívsz,
Aki megfogná a kezed, mind távol!

Félsz, mert nincs hova lépj,
Hallgat a mély,
Szótlanul vár...

Látod, felcsap egy láng
A poklokon át,
S karjába zár...

Refr.:
Hol az út, ami a tűzön át vezet,
Hol a hely, ahol még újra kezdheted,
Van - e még, akinek hinnél?

Hol és kitől kérhetsz másik életet,
Lesz - e bárki, aki jót ad rossz helyett,
S tőled nem zárja el szívét?


Amit látsz: kegyetlen, örök harc,
Csak az átok és a harag, mi ránk tör.

Vöröslő parázsként belénk ég,
Amíg elragad egy erő a mélyből.

Tépett vászon az ég,
S a távoli fényt
Nem látod még...

Érzed, rezdül a Föld,
S a lábad előtt
Egy mély szakadék...

Refr.:
Hol az út, ami a tűzön át vezet,
Hol a hely, ahol még újra kezdheted,
Van - e még, akinek hinnél?

Hol és kitől kérhetsz másik életet,
Lesz - e bárki, aki jót ad rossz helyett,
S tőled nem zárja el szívét?


Mondd, hol van, aki őszinte hozzád,
aki meggyógyít,
aki, ha szenved, de téged nem bánt...

Mondd, hol van, kiben él még a jóság,
aki ért mindent,
hol az az út, ami elvisz hozzá...

Refr.:
Hol az út, ami a tűzön át vezet,
Hol a hely, ahol még újra kezdheted,
Van - e még, akinek hinnél?

Hol és kitől kérhetsz másik életet,
Lesz - e bárki, aki jót ad rossz helyett,
S tőled nem zárja el szívét? (2×)