Van úgy, hogy az egész színes mint egy kalandregény:
Csapdák, álarcok, vad, kemény csaták.
Van úgy, hogy az egész szabad, jóízű nevetés:
Szélesvásznú vidám bolondozás.

Van úgy, hogy a szerep, amit régóta cipelek,
Megrémít: ez nem is én vagyok talán.
De akárhova megyek, utánam nyúl a szerelem.
Minden gondot a múlt ölébe ránt.

Miénk a főszerep, de még jöhetsz: komédiázz velünk.
Te döntöd el, vajon velünk leszel, vagy egyenesen ellenünk.
Vigyázz, a díszletek valódiak, mozi az egész világ.
Forog a film, forog tovább-tovább, soha-soha meg nem áll.

Látod már: ez a film az életünk.
Hadd legyen tehát a miénk.
Eljátsszuk, azt hogy mi is rendezünk.
A filmben éppen ez, ami szép.

Amíg fut a szalag, s forgatókönyv szerint halad,
Az álomgyár, Hollywood hiába vár.
Tudom, sose marad unalmas ez a forgatag,
Mert minden nap hoz egy új folytatást.

Látod már: ez a film az életünk.
Hadd legyen tehát a miénk.
Eljátsszuk, azt hogy mi is rendezünk.
A filmben éppen ez, ami szép.

Miénk a főszerep, de még jöhetsz: komédiázz velünk.
Te döntöd el, vajon velünk leszel, vagy egyenesen ellenünk.
Vigyázz, a díszletek valódiak, mozi az egész világ.
Forog a film, forog tovább-tovább, soha-soha meg nem áll.

Látod már: ez a film az életünk.
Hadd legyen tehát a miénk.
Eljátsszuk, azt hogy mi is rendezünk.
A filmben éppen ez, ami szép.

Látod már: ez a film az életünk.
Hadd legyen tehát a miénk.
Eljátsszuk, azt hogy mi is rendezünk.
A filmben éppen ez, ami szép.