Galapagos - Tolom a szelet

Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem!
Melegítésképp' egész délelőtt csak ténferegtem Pesten.
Feküdtem az úttesten, a szoknyák alá lestem,
mikor megéheztem egy elég puccos bankot felkerestem.
Kértem tőlük, többször, szépen, mégsem adtak pénzt,
erre ideges lettem, s valahogy végül az enyém lett az egész.
Igen kiváló hangulatban folytatódott a délelőtt.
Betelefonáltam a munkahelyre, hogy ma már nem jövök, sőt,
lehet hogy a holnapi nappal is lesznek bajok még,
mert ma éppen azt csinálom, amit mindig is szeretnék!

Tolom a szelet,
hányom a havat,
hűtöm a levet,
kötöm a lovat.
Tolom a szelet,
hányom a havat,
hűtöm a levet,
a jóhíremért nem teszek sokat.

Aznap este elindultam a történtektől felindultan,
egy ismeretlen érzelemmel tele, mint a város szerelemmel.
Poharat és szót emeltem a kerületi italboltban -
lássuk be, hogy a többinél kicsit jobban elbambultam:
- Ma mindenki olyan elfoglalt, hogy senki nem ér rám.
Meghalunk mielőtt megszületnénk - ez az én parám.
Próbálj meg heverni, a dolgot letenni, egymásra figyelni, mélyebben szeretni, tolni a szelet, hányni a havat itt, a világ szebbik felén, kötni a lovat úgy, ahogy én tolom a szelet, hányom a havat, hűtöm a levet, kötöm a lovat.

Tolom a szelet,
hányom a havat,
hűtöm a levet,
a jóhíremért nem teszek sokat.
Nem teszek sokat.
Nem teszek sokat.

(Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem.)
Nem teszek sokat.
(Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem.)
Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem.