D. Nagy Lajos - Szökevény

Sötét éjjel a hátsó lépcsőn lopakodtál le.\'
Némán álltak, így búcsúztak az utcán a fák.
Vakon vitt a bánat, egyetlen társad a félelem.
Nem tudtad merre menj, oly széles a világ!
Rohan az élet, vissza se nézhetsz,
Még füledben cseng sok régi dal.
Nézz fel az égre, szabad vagy végre,
De haragban a világgal.
Sötét a bánat, suhog a szárnya,
A szép szó messze elkerül.
Tükörbe nézve kérdezd meg végre:
Ki elöl menekülsz!
Széttörve a multad, most úgy érzed: nincs jövőd!
Egyszer még átkozott lesz ez az éjszaka.
Emlékké fakul majd a régi ház, a baráti kör.
Egy guruló kőnek soha nem lesz otthona!
Rohan az élet, vissza se nézhetsz,
Még füledben cseng sok régi dal.
Nézz fel az égre, szabad vagy végre,
De haragban a világgal.
Sötét a bánat, suhog a szárnya,
A szép szó messze elkerül.
Madarak szállnak, messze szállnak,
Majd álmodban velük repülsz....
Rohan az élet, vissza se nézhetsz,
Még füledben cseng sok régi dal.
Nézz fel az égre, szabad vagy végre,
De haragban a világgal.
Sötét a bánat, suhog a szárnya,
A szép szó messze elkerül.
Madarak szállnak, messze szállnak,
Majd álmodban velük repülsz.
Rohan az élet, vissza se nézhetsz,
Még füledben cseng sok régi dal.
Nézz fel az égre, szabad vagy végre,
De haragban a világgal.
Sötét a bánat, suhog a szárnya,
A szép szó messze elkerül.
Madarak szállnak, messze szállnak,
Majd álmodban velük repülsz.