Psota Irén - Én nem akarok minden áron férjhez menni

Én nem akarok mindenáron férjhez menni,
Nem kell tőlem félni sohasem.
A szívemet, azt ki kell előbb érdemelni,
Mert én az igazit keresem.

Én nem akarok mindenáron házasságot,
Életcélom nem az esküvő.
Én megfigyeltem, milyen rosszul járnak mások,
S végül is egyedül lesz a nő.

Hamar lagzi, hosszú bánat,
Szerelemből bosszú támad,
S egyre marhat majd a bú.
És alig egy-két hétre mához,
Visszamehetsz a mamához,
Nézheted a csillagokat,
Jaj de szomorú!

Én nem akarok mindenáron férjhez menni,
Nem kell tőlem félni sohasem.
A szívemet, azt ki kell előbb érdemelni,
Mert én az igazit keresem.

Ezzel főzte Éva anyánk Ádámot,
Milyen jókat kacagott a Sátán ott!
Szegény Ádám felsült,
Egy-kettő, megnősült,
Mert elhitte, mikor Éva így dalolt:

Én nem akarok mindenáron férjhez menni,
Nem kell tőlem félni sohasem.
A szívemet, azt ki kell előbb érdemelni,
Mert én az igazit keresem.

Én nem akarok mindenáron házasságot,
Életcélom nem az esküvő.
Én megfigyeltem, milyen rosszul járnak mások,
S végül is egyedül lesz a nő.

Hamar lagzi, hosszú bánat,
Szerelemből bosszú támad,
S egyre marhat majd a bú.
És alig egy-két hétre mához,
Visszamehetsz a mamához,
Nézheted a csillagokat,
Jaj de szomorú!

Én nem akarok mindenáron férjhez menni,
Nem kell tőlem félni sohasem.
A szívemet, azt ki kell előbb érdemelni,
Mert én az igazit keresem.

Mert én az igazit keresem.
Mert én az igazit keresem.
Vagy sem?...