Katona Klári - Ha néha tudnád

Ha néha tudnád, életed mire kér
és jártál volna már a jobbik felén
vagy tudnád azt, hogy tényleg
mennyire szép
s, hogy elfordulva nélküle
mire mégy?
hogy hallanád meg, ha hozzád
beszél
ha sosem léptél kínált titkaiért
véletlen, vagy épp csak úgy
próbaképp
így maradtam én is zárt boríték

a tévedés, enyém tudom, nem a tiéd
minden átkozottul fájó szó
az másnak éppen hogy csak hallható
nincs semmi vész, van még
erőm elég
nincs kit védeni már
inkább majd magadra vigyázz
ezután

ha néha tudnád, szíved épp
mire kér
és odaadnád másnak jobbik felét
vagy néha tudnád, mennyi
mindenhez ért
érzelmeid józan cinkosaként
ha tudnál róla, hányszor hozza eléd
neked járó fenntartott üzenetét
akkor tudnád azt is, hogy ki vagyok
a csillagokkal vagy szemben haladok

a tévedés az én hibám, s nem a tiéd
minden seb, mi alig gyógyuló
az másnak éppen hogy csak látható
nincs semmi vész
maradt erőm elég
és az életszőtt meseszál
életunt fonalát szakítom

mielõtt könnybe lábad az ég
menj, siess, vissza se nézz
fogd be gyorsan az utca szemét
ezen túl vagy, a többi meg
meglepetés

és életed hátha kér
és járhatsz végre majd a jobbik felén
így megtudnád, hogy mennyi
mindenhez ért
érzelmeid józan cinkosaként
ha néha tudnád, szíved épp mire kér
és odaadnád másnak jobbik felét
akkor tudnád azt is, hogy ki vagyok
a csillagokkal vagy szemben haladok
ha néha tudnád még...