Verbál Vandálok - Szomorú bohóc

Album: nincs kép
Előadó: Verbál Vandálok
Album: Keressük!
Szövegírók: Skribler
Konex
Csiszti
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Keressük!
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 1, összesen 6992 alkalommal

Beküldő

Ada29

Ada29

Pontszám: 20

Dalszöveg

Skribler: Bohócként léptem az élet porondjára
Vártam a közönség önfeledt tapsára
Elmúlnak fölöttem is a boldog évek
Maszkom ami takarja el szomorú énem
Állok a porondon, csak körbe-körbe nézek
Hiába figyelem a páholyok üresek
Nem kíváncsi senki már a szomorú bohócra
Így maradtam egyedül egy rohanó világban
Festék a mosolyom, nem vagyok önmagam
Hiába minden egyedül én maradtam
Eltűntek fények, nem vagyok ember
Egy elkeseredett művész, hát így végeztem
Sírni kezd a bohóc, könnybe lábad szeme
Gondolkodj el ember, miben is élsz te!?
Nincsenek érzések, nincs kezedben semmi
Hisz a bohócon sem nevet már senki
Refrén 2x: Itt állunk előttetek merednek ránk szemeitek
3 bohóc, ki mindent elveszített
lelkünkben mégis megmaradt a tudat
senki sem ismeri az igaz utat.
Konex: Bohóc vagyok az életnek bohóca
kinek nem volt és nem is lesz soha jó sora
bánt hogy csak viaszfejeket látok a lelátón
és én csak játszok ti mégsem reagáltok
A hamis taps könnyet csal a szemem sarkába
az igaz dicséret is de a különbség valójába'
csak annyi hogy az egyik keserű a másik édes
mint a smirgli egyik fele sima a másik érdes
érdekes a maszk amit az arcomra mázoltak
lelkileg elgázoltak rendőrök körbe vázoltak
de mindig felkeltem a színpad rabja lettem
sikerből nem sokat ettem fel is öklendeztem
A reflektor izzaszt de ezt nem láthatja senki
mert nem is sejti milyen nehéz ezt meg tenni
Én nem ezt választottam mégis viszem végszóig
de a halál pillanata előtt eltépem a békjóit...
Refrén 2x
Csiszti: Csak egy bohóc, akin mindenki kacag
Csak egy bohóc, aki úgy érzi hogy vacak
Lett az élete, és hogy nincs semmi érdeme
Nevetni képtelen, nem tudom hogy érted-e
A bánat a barátja mégis színes a kabátja
Lehet, hogy a közönség utoljára ma látja
A porondon, ő mindig ott állt a fronton
Egyedül ott érezhette magát otthon
Most mégis szomorú az arca
Mert reménytelen az élettel vívott harca
Hiába volt meg a bizakodó szándéka
A fények helyett maradt neki az árnyéka
A műsornak vége, a taps elmarad
Nagy a csalódás, a szíve megszakad
Csak szavak éltetik, és nem a tettek
Az érzések mind halványak lettek.
Refrén 2x
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2024 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább