Szinetár Dóra - Karácsony

Szempilláján hópelyhekkel,
titokzatos nagy köpenyben,
szánkójával télapó messze jár.

Ablakunkon jégvirágok,
régi vaskályhánkban rőzse pattog,
s a konyhán át illat száll.

Miért, hogy mégis nyugtalan szívem,
miért van, hogy békét nem lel?
Az ünnep fénye, a boldogság,
csak megérint minket és fut tovább.

Szikrázó csillagszórók, ezernyi gyertyaláng,
hívjátok közénk Istent karácsony szent napján!
Ezüstös kis harangok, tengernyi imádság,
vigyétek hírül néki: új jelre vár a békétlen világ...
a megsebzett világ...
Várunk egy jelre, hogy eljön majd és vigyáz ránk.

Miért szenved annyi ember?
Miért a gyűlölet és miért a fegyver?
Milyen bűnünk vonta ránk haragját?

Miért kérdjük koldus hittel:
Mikor mér a sorsunk bőkezűbben?
Sok kincséből miért nem ád?

Miért tűnik egyetlen percnek,
annyi év- egy teljes élet?
Az ünnep fénye, a boldogság,
csak megérint minket és fut tovább.

Szikrázó csillagszórók, ezernyi gyertyaláng,
hívjátok közénk Istent karácsony szent napján!
Ezüstös kis harangok, tengernyi imádság,
vigyétek hírül néki: új jelre vár a békétlen világ...
a megsebzett világ...
Várunk egy jelre, hogy eljön majd és vigyáz ránk.

Szikrázó csillagszórók, ezernyi gyertyaláng,
hívjátok közénk Istent karácsony szent napján!
Ezüstös kis harangok, tengernyi imádság,
vigyétek hírül néki: új jelre vár a békétlen világ...
a megsebzett világ...
Várunk egy jelre, hogy eljön majd és vigyáz ránk.

Szikrázó csillagszórók, ezernyi gyertyaláng,
hívjátok közénk Istent karácsony szent napján!
Ezüstös kis harangok, tengernyi imádság,
vigyétek hírül néki: új jelre vár a békétlen világ...
a megsebzett világ...
Várunk egy jelre, hogy eljön majd és vigyáz ránk.