1. Manuel - Tiara 
2. Halász Judit - Boldog születésnapot![2009]
3. Utolsó Alkalom - Betanított lázadó 2:39 [2005]
Supernem - Generáció
| Szövegírók: |
Papp Szabolcs |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Miről szól a(z) 'Generáció' dalszöveg ?
A szöveg reflektál a modern generációk tapasztalatára és életérzésére, kihangsúlyozva, hogy bölcsességet az utcán szerzett tapasztalatokból merítik, nem pedig hagyományos tanulásból. Kiemeli a közösség erejét, melyben a kollektív cselekvés hatására minden fal megroppan. A szövegben található az önmagunk keresése és a külvilág félreértelmezése is. Többször is megjelenik a figyelmeztetés, hogy tiszteletben kell tartani az ősök kívánságait, és nem szabad elrontani azt, amit ők hagytak ránk. A valóság és képzelet közötti játék is fontos szerepet játszik a szövegben, ahol a valóság beszél a képzelethez.
Megtekintve: Ma 2, összesen 46797 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Járod az utcát, kutatod és követed a jeleket
keresed a tieid, hordod a hajakat, a színeket
rád néz valaki, de ő nem az akin látszik
tudja nem tud valamit
hogy félrevezessen átver és alakít valakit
Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.
Járod az utcát, hajtod az ismert helyeket
Ugyan az az ajtó, mégis bevered a fejedet
Játszik a zenekarod nézed a kirakatot lenne valaki
De most még nem akarod
Hunyd le a szemed és változtasd meg az alakod
Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.
Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.
Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.
keresed a tieid, hordod a hajakat, a színeket
rád néz valaki, de ő nem az akin látszik
tudja nem tud valamit
hogy félrevezessen átver és alakít valakit
Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.
Járod az utcát, hajtod az ismert helyeket
Ugyan az az ajtó, mégis bevered a fejedet
Játszik a zenekarod nézed a kirakatot lenne valaki
De most még nem akarod
Hunyd le a szemed és változtasd meg az alakod
Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.
Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.
Ordít rád, de úgy sem ért,
a mi generációnk többet élt
nem kell nekünk bölcsesség
az utcán tanultuk meg rég.
Minden fal megroppan,
ha együtt lépünk megdobban
az ősök kértek csak nehogy elcseszd,
a valóság szólt a képzelethez.
Generáció videók
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!