Toldy Mária - Egy marék föld

Párizs szép és én itt lakom,
új hazám, szép új otthonom
ez a villa itt a fák ölén.
Férjem van, kinccsel halmoz el,
kérdi ő: Drágám, mondd, mi kell?
Ám az én kérésem oly szerény:

Egy marék föld, ámde otthonról,
ez kell, csak ez kell nekem.
Egy marék zöld lomb a körútról,
oly drága kincs ez, nékem nincs ez.
Egy régi kert múló illatát
hozza el majd talán.
Egy marék föld.

Sok barát Pestről erre jár,
autóm és ajtóm nyitva áll,
ha egy régi jó barát jön el.
Osztálytárs, mind meglátogat,
kölcsön is kérnek, nem sokat,
kérdik ők: Cserébe, mondd, mi kell?

Egy marék föld, ámde otthonról,
kérlek, ezt hozzátok el!
Egy marék zöld lomb a körútról,
oly drága kincs ez, nékem nincs ez.
Egy régi kert múló illatát
hozza el majd talán.
Egy marék föld.

Szó szerint vette egy napon
ezt a dalt, pesti kishúgom,
táska földdel hozzám útra kelt.
Bámulták mind a vámosok,
Párizsba Pestről mit hozott,
honnan tudnák ők, hogy mit jelent?

Egy marék föld, ámde Zuglóból,
kérlek, ezt hozzátok el!
Egy marék zöld lomb a körútról,
oly drága kincs ez, nékem nincs ez.
Egy régi kert múló illatát
hozza el majd talán.
Egy marék föld.
Másnak porszem, de nékem
gyöngyszem, mert az én hazám.