Ladánybene 27 - Fürdik a lelkem

Mint a kert fölött a kék, zöld fölött a plafon.
Mint a nyelv alatt az íz, elringat, ha hagyom.
Álmodozva sörözöm, sörözöm, a poharamat őrzöm, őrzöm.
Álmodozva sörözöm, sörözöm és ő...
Őriz engem, baj nem érhet.
Fürdik a lelkem.
Fürdik a lelkem, baj nem érhet,
napozik ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent.
A kert csupa zöld, csak a testem elgyötört.
És a számban az íz, majd egy taxi hazavisz.
Milyen lassú a Föld, de én megyek még egy kört.
Ég a számban az íz, majd egy taxi hazavisz.
Fürdik a lelkem, táncol éppen.
Fürdik a lelkem.
Fürdik a lelkem, amíg őriz
a poharam engem, engem, engem, engem, engem.
Lent a kert, fent a kiderült ég.
Én pedig hagyom magam, hagyom magam,
hogy a lelkem is tomboljon.
Hogy az este kicsit beigyon, én is akarom.
Mindegy, csak szabaduljon,
azon a csapon hagyom, nagyon hagyom.
Mind ide kiterítem és számolom mind, mindazt ami volt.
Fürdik a lelkem, amíg őriz a poharam engem, engem, engem.
Fürdik a lelkem, baj nem érhet.
Napozik ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent.

(Francia szöveg, telefonon.)

Fürdik a lelkem, amíg őriz
a poharam engem, engem, engem, engem, engem, engem.
Fürdik a lelkem, baj nem érhet.
Napozik ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent.
Fürdik a lelkem, amíg őriz a poharam engem, engem, engem, engem.
Fürdik a lelkem, baj nem érhet.
Napozik ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent.