A börtön ablakába
Soha nem süt be a nap
Az évek tova szállnak
Mint egy múló pillanat
Ragyogón süt a nap
És szikrázik a fény
Csak a szívem szomorú
Ha rád gondolok én.
Szeretlek én.
Szeretlek én.

Tett és törvény megütközött,
Nagy fal lett most kettőnk között.
Lakat alatt is dobog a szívem,
Édesem, hidd el szeretlek híven.
Minden év majd sorra elillan,
A remény kulcsa talán felcsillan.
Besüt a nap egy halvány résen
Te enyhítesz e szenvedésen

Késő üzenet,
Egy elkésett levél.
Amelyben üzened,
Hogy nem vagy már enyém.
Ragyogón süt a nap
És szikrázik a fény
Csak a szívem szomorú
Ha rád gondolok én.
Szeretlek én.
Szeretlek én.
Szeretlek én.

Kis cellámban a bánat eláraszt.
Írok neked, de nem adsz választ.
Kérlek, Istenem tégy csodát!
Karomat nyújtom a rácson át.
Ablakomból a szabadság nevet,
És harsogja azt az édes nevet.
Mit falamra írtam napról napra
Ezt beleszőve egy gyönyörű dalba.

A börtön ablakába
Soha nem süt be a nap
Az évek tova szállnak
Mint egy múló pillanat
Ragyogón süt a nap
És szikrázik a fény
Csak a szívem szomorú
Ha rád gondolok én.
Szeretlek én.
Egy késő üzenet,
Egy elkésett levél.
Amelyben üzened,
Hogy nem vagy már enyém.
Ragyogón süt a nap
És szikrázik a fény
Csak a szívem szomorú
Ha rád gondolok én.
Szeretlek én.
Szeretlek én.