Ambrus Kyri - Én nem tudom, mi lelte Gabit

Én nem tudom mi lelte ezt a Gabit,
A változása feltűnő.
Oly hallgatag, hogy szinte nyugtalanít,
A pillantása révedő.

Ha óvatosan kérdem én az okát,
Mi gondja, búja, bánata?
A gyomra fáj-e tán? Vagy éjjel nem aludt?
Csak dünnyög, és a válasza:

Nem ízlik étel... (juj)
Nem megy a fizika tétel... (juj)
Ül buta savanyú képpel... (juj)
És, hogyha szólok, rám morog:
Hagyj békén, jó?
Aztán máskor homloka kipirul, lángol (juj)
Boldogan kacag és táncol... (juj)
Már néha arra gondolok:
Talán csak nem bolondult meg szegény feje?!

Én nem tudom, mi lelte ezt a Gabit.
Hisz máskülönben jó gyerek.
Megzavarja tán, hogy mellette vagyok?!
Valahogyan így lehet...
Igen, igen... Hisz más fiút is ismerek
Ugyanilyen, hohó...mind ilyen!


Nem ízlik étel... (juj)
Nem megy a fizika tétel... (juj)
Ül buta savanyú képpel... (juj)
És, hogyha szólok, rám morog:
Hagyj békén, jó?
Aztán máskor homloka kipirul, lángol (juj)
Boldogan kacag és táncol... (juj)
Már néha arra gondolok:
Talán csak nem bolondult meg szegény feje?!

Én nem tudom, mi lelte ezt a Gabit.
Hisz máskülönben jó gyerek.
Megzavarja tán, hogy mellette vagyok?!
Valahogyan így lehet...
Igen, igen... Hisz más fiút is ismerek
Ugyanilyen, hohó...mind ilyen!