MC Ray - Vallomás

Ark angyalok szárnya tátongó szakadékok szája
Szívemen szíved lánca mondatoknak nagy homálya
fordított szavak románca mint a tenger ugy sűvít alája
keresne de nem találna hiába ha nem látja
álmomból kitörő és eltűnő mint Copperfield
ha kell akkor vidd el mind de ne altass el mindenkit
nem ugy megy az éllet ahogyan azt te szeretnéd
talán meg keresnél de sírsz ha elvesztenél
meg kell tennem erre ösztönöz a belső hangom
ami halkan a szívemben mondja MC a Rangom
felválalni a dolgokat melyek alapulnak a tetten
amik felemeltek vagy amik a porban hevernek.
De én szerettem amit szerettem az életben
Hogy jobb legyen minden azt bizony kérhettem.
Volna de mind hiába hogyha nem megy akkor mit tegyek
Beszéljek inkább másról?azt sajnos meg nem merem.

REFRÉN:
Ez egy őszinte vallomás érzem a lelkemben
Ahogy én látom az életet úgy te nem fogod soha sem
Fellángol a szívem de, te nem hagysz elemenni
Nem próbálsz elengedni de, nem tudom meg tenni.

Látom a szégyenem tükörzödik benned
Árnyékban éltem most már ott élek a szívedben
Egy kötelék egy lánc ami összeköt minket
Össze fonódik a kezünk és a magasba visznek
Nekem csak te vagy hidd el senki más
Ne csináld azt amit nem kell de rám ne várj
Én elmentem mert tudom számomra így a helyes
Lelkem mélyén ott él egy lány ki aranyos és kedves
Nagyon sajnálom én már csak ilyen vagyok
Nem tehetek róla ezt tudatták a velem a spanok
Ha hiszel bennem meglásd vissza jövök hozzád
Nem felejtem amit utoljára mondtál
Mindenki érdemel egy újjabb esélyt
Hogyha kell akkor én kiállok minden veszélyt
Csak halgasd a mesét amit neked írtam
Halványodik mint a lapomon a tinta

REFRÉN:
Ez egy őszinte vallomás érzem a lelkemben
Ahogy én látom az életet úgy te nem fogod soha sem
Fellángol a szívem de, te nem hagysz elemenni
Nem próbálsz elengedni de, nem tudom meg tenni.

Végét járom az utnak mikor rád gondolok tudod
Nem akarok elmenekülni elöled nem futok
Vissza nézek látom könnyed arcodat mossa
Én vagyok a hibás de az élet ezt hozta
Kérlek érts meg áldozat vagyok én is
Nézz méllyen a szemembe így nem lehet élni
Látod még a lángot amit te keltettél életre?
Már nem is emlékszem a csillogó fényekre
Kezemben egy levél mellyett neked írtam
Én a szerelmünket viszem magammal a sírba
Emlékezz majd hogy lett ennek vége
Mind ketten megtettük amit követelt az élet
Egyszer mindennek vége ugyan ugy ennek is
Értelmet adtál számomra csak ennyi
Fáj mikor arra gondolok hogy mit hagytam hátra
Szemedben még magamat látom hidd el megbántam
De várok hátha jobb lesz majd az életem
Bánatomban látom hogy így alakult nem véletlen
Értettem amit meg kellett érteni
Ha kell akkor mindenki előtt lefogok térdelni
Vajon olyan ember mint én a bocsánatot kérheti
Csak egy fénykép de szét is tépheti
A bánat ami mardossa lelkemet
Hogy mi lett a válaszod az engem is meglepett

REFRÉN:
Ez egy őszinte vallomás érzem a lelkemben
Ahogy én látom az életet úgy te nem fogod soha sem
Fellángol a szívem de, te nem hagysz elemenni
Nem próbálsz elengedni de, nem tudom meg tenni.