Phoenix - Holdrendszer

/ közr. Mrdkzh/

Phoenix

A hold megöli a földet, csak hogy a nap kedvében járjon.
Ő a vándor, én a bot, az ütést tűrő jámbor!
Arcomon lelkem alvadt vére,
Egy boldog fogoly vagyok, kit a boldogtalan rács eltaszít a külvilágtól!
Nincsen már állat, kinek embersorsot adtok, járunk a Pangeán, hol elesünk egy kurva árokban!
Tegnap elfáradtam, ma meghaltam, holnap sem támadok fel!
Ti tegyétek meg, hogy füstszóra szolgaként álljatok fel, szárnyával csapkod a turul,
Kopjámhoz levágott fej gurul, a szúrás nem fáj, ha velem együtt a világ is elpusztul!
Nyakam kókadtan tartja főm, szemem a földet nézi, az elszívódó ágyúk füstje tüdőmtől kérdi jól van-e?
Hogy csókja olvad-e?
A bölcs ifjú hazudik.
Tölts még, mert üres, ne kövessél te rühes árnyék!
Ha érteném, mit nem értek, akkor emberré válnék,
Így csak félek, hogy így csak élek, és nem vagyok.
Kavicsokkal kevert vérem koszos bazaltként ragyog.
Lábbal lépek lápba!
Zsinóron mozgatok bábokat, itt ki naiv, az áldozat.
Mert őszinte, csak kába.
Véres beled köhintve, dob a világ a nyakába,
Magasról nézve kicsinek látok magas fákat.
Nekem mást meséltek, de most látom, mitől sápadt az arcom!
Te aludj csak, én félek, mert szépet álmodni nem merek, mert az vétek! (Mert az vétek... az vétek)

Mrdkzh

Haldokló lét, haldokló jelen, meghát halott a jövő, az élőhaló múlt csak álom, a visszaállíthatóság lenne szép.
De végleg kicsapódott minden.
Végleg felbomlódtak a molekulák, hatalmas kulák lettek belőlük, és megnyíltak a gulágok.
És a szépen, szisztematikusan felépített haláltelepek feleljetek!
Fejeteken minek a joviális mosoly?
A lojális álláspont lelketekben?
Csinovnyikok, szolgák egymást kutyamód tolják, fonják az élet fonalát, és elvágják a létet.
Vétek lenne beleszólni tevékenységükbe, hivataluk komoly, státuszuk előkelő, szimbólumuk addíciójával elhitetik velünk, hogy tényleg!
A korlátolt mindenit a népnek!
Annyit mondom ezt a végén, mégis összeolvadok a konvenciókkal, és élek a nemzeti fikciókkal!
Inkább kéne egy alig hosszú autó, amiből kikönyökölve lehetnék, a konvenció-kép fölötti lény.