Hollacheck - Kell de mégsem!

Kell nekem az, ami engem széppé tenne,
Kell nekem az akitől én nem lennék gyenge,
Szükségem van de úgyérzem mégsem,
Nem lépek, mert én egyszerre félek és vérzem!

Kell nekem az, ami engem széppé tenne,
Kell nekem az akitől én nem lennék gyenge,
Szükségem van de úgyérzem mégsem,
Nem lépek, mert én egyszerre félek és vérzem!
Egyszerre látom, hogy élek de félek,
Őszintén gondolom de nem tudom hova lépek!
Megnyugodnék ha lenne ki mellettem fekszik,
De én mondok nemet, Én mondok csak ennyit!
Sokszor jólesne ha megfogná valaki a kezem,
Sokszor gyülölném ha ezt végig kellene néznem!
Őszintén szólva félek, Ha belobban a gyertya,
Elég egy gyenge szellő, ami máris azt eloltja!
Félek szeretni, Félek az időt kikerülni,
Az ajtón bemmeni, és egy székre leülni,
Félek!Tudom azt nem lehet elviselni,
Mikor melletted ül, de mem tudod elérni,
Nem tudsz már remélni, Nem hallassz, nem látsz,
Soha nem az történik amit a szíved méllyén vágysz!
Ez köztudott, a könny kihull mégis szemedből,
Megbosszulja azt, ki kitépte az érzést a szívedből!
Olykor egyedül döntenék mikor éppen nem kéne,
Amikor enyém a választás megfordulok nem nézve,
A jelent, a múltat, a jövő ami foglalkoztat,
Kell de mégsem, Erre a döntésre juttat,
A szívem, tudom rá számíthatok amíg élek,
Ha reménytelen is, akkor még benne rémélek!
Ez csak egy játék, kemény, de vedd fel a szabályokat,
Meg kell tanulnod kikerülni az akadályokat!
Szeretném de mégsem, Ő se én sem,
Jólenne de félek, igen félek de érzem!
A jót, az igaz szót, azt amit álmomban látok,
Ami bennem van legbelül, rámnézve erős átok!
Mondanám igen, de nem merem, nem teszem,
Ha nem vagyok biztos, ha nem erős a fegyverem,
És ha netán elbuknék a viharban,én azt megteszem,
És remélem majd egy szép napon az álmom megnyerem!

Kell nekem az, ami engem széppé tenne,
Kell nekem az akitől én nem lennék gyenge,
Szükségem van de úgyérzem mégsem,
Nem lépek, mert én egyszerre félek és vérzem!
Kell nekem az, ami engem széppé tenne,
Kell nekem az akitől én nem lennék gyenge,
Szükségem van de úgyérzem mégsem,
Nem lépek, mert én egyszerre félek és vérzem!

Ezt a napot én már vártam, álmomban én már láttam,
A kínok tetején, amit én már végig jártam,
Rettegtem mindettől, de ittvagyok és még félek!
Attól hogy nem valóra a nagyigéret!
A szívmnek mit fogadtam, amivel én megnyugtattam,
Egyszerre örülök és sírok, lehet miattam,
Lehet hazudtam és sokszor, titkoltam felőled,
Azt hogy miért szerettem, vagy miért volt elég belőled!
A múlt meghalt már egyszer, ez itt a jelen,
Amit kigondolok hallgatok, ahogy érzem azt teszem!
Ami legbelül van, az mind szép és jó,
De mégis itt a fájdalom az állandó!
Élek én barátom kb úgy mint hal a vízben,
Őszintén lépek ezért török össze szívben!
Megmondanám mit gondolok,mindent megfontolok,
A Határokat nem érzem, ezért idegeket roncsolok!
Szeretteket boncolok, Ismertek igen ez vagyok,
Nem kértem soha tőled sokat, nem kértem én nagyot!
Tudod ez vagyok, Tudod ez jól hogy én ez is maradok,
Megálltam ahol voltam, innen tovább nem haladok!
Ez itt legbelül, őszintén minden eggyes titok,
Mindezzel a sorokkal én érzelmeket javítok!
Hogy kimondjam mit gondolok, leírjam ezeket,
Kifejezzem egy dalban a régi sebeket!
A Gyönyörű emlékeket, mitől mindenem megremeg,
Én a víz tetején fulladok, És látod mindenem lebeg,
Lebeg a szívem, életbetart a belsőm,
Ha sárga lap is de nekem látod lekerül a felsőm!
Nem érdekel minden szabály, ami elém áll,
Ami jó az kell, a rossz abból elég már!
MC Hollacheck, rója neked a sorokat,
Én beszélek hozzád, a szívem meg Jótfogad!