/Presser Gábor, Katona Klári, Demjén Ferenc/

K.K.:
Mennyi gond, mennyi nagy csodálkozás
elmúlt, mint egy szép kirándulás.
P.G.:
Mennyi csend, mennyi kezdő lázadás.
D.F.:
Elmúlt, mint egy gyermekkori láz.
K.K.:
De az összes zsebkendő eldobható a könnyeimmel.
D.F.:
És még minden távolság elérhető az életemmel.
Refrén:
K.K.:
Még vár a nagy találkozás.
Vár egy szép összetartozás.
Egy arc, mit csukott szemmel láttál,
s tudtad jól, hogy rátalálsz.
Úúúúú
D.F.:
És még vár a nagy találkozás.
Vár egy új rácsodálkozás.
K.K.:
Hát mért gúnyolodnak néha
Táguló csendjei, hogy nem is létezik.
Ó, sok-sok éven át visszavársz,
egy süllyedő csodát.
Hát mond mért sodorhat partra
szédszakadt álmokat az éjszaka?
P.G.:
Mégis várt.
Túl a bölcsességen mégis várt.
Minden szenvedélyben mégis várt.
Lásd a búcsúzásból, mégis várt.
Óóóó
Együtt:
Mégis vár, a nagy találkozás.
Bármilyen átkozott csendek hazudják,
hogy nincsenek csodák.
Mert még megtörténhet bármi,
ha nem hiszed, s nem hiszem,
nem felejted el.
Még nagy találkozás,
hogy csak volt, minden lázadás.
Hogy már arca nincs a sorsnak.
Hogy körbejársz, csak körbejársz,
nincs több új állomás.